NEM IS FACEBOOKOZNAK A FIATALOK!
Mert tényleg nem facebookoznak. Ez miért olyan meglepő?
A napokban véletlenül hallgattam egy rádióműsort, amelyben éppen a tiniket érintő problémákról kérdezgettek pszichológusokat, családterapeutákat és viselkedéskutató vagy szociológus szakembereket a műsorvezetők.
Édesanyámnak tűnt fel, aki a háttérben pakolászott, hogy folyton válaszolgatok vagy éppen vitatkozok az orrom alatt mormogva a szakértőkkel – amellett, hogy sok okos tapasztalatról is beszámoltak. Így gondoltam, megírom az észrevételeimet.
Honnan veszem ezt, amikor a facebook, az alap.
Mindenki naphosszat használja.
Persze, hogy ott vannak jelen a fiatalok, miért ne lennének?
Miért gondolom mégis, hogy nem használják?
Elég csak figyelni. Rá kell nézni egy tini adatlapjára a face-n, már ha van neki egyáltalán, mert egyre kevesebben regisztrálnak be közülük.
– Fotókat jó, ha félévente töltenek fel az idővonalukra
– Ha kommenteket kapnak, válaszként maximum szívecskéket láthatunk, sorok helyett
– A profilkép-csere szintén meglepő, ha néha történik
– Nem jelentkeznek be helyszínekről, eseményekről
– Nem (itt) osztják meg sikereiket, eredményeiket, élményeiket
– Semmilyen link vagy cikk kapcsán nem reagálnak gondolataikkal, mondanivalójukkal
– Nagyon ritkán reblogolnak linkeket, akkor is leginkább felszínes vagy szórakoztató jellegű megosztásokat láthatunk
– Nem mutatják meg szenvedélyüket, hobbijukat, nem (itt) fejezik ki önmagukat
– Nem jelölgetik be egymást életük eseményeinél, a kapcsolati hálót nem (itt) építik és jelzik
Általánosságba véve nem igazán tudunk meg semmi személyeset a tinikről facebookon, nem nyílnak meg ott (és nem csak tudatos önvédelemből), ellentétben a felnőttekkel. A facebook inkább 30+-os közeg lett, akárhogy szépítjük.
A rádióműsor egyik szakértője éppen azt említette, hogy a facebook mennyire hamis és veszélyes világ a fiatalokra nézve, hiszen azt oda nem posztolja ki senki, ha éppen magzatpózban zokog az ágyán, világvége-fájdalommal. Emiatt torzul a tinik lelke, ha azt hiszik, az élet csupa mosoly és élvezet, másoknak.
Szerintem ez nem így van. Sok oka van, amiért ők már nem érzik jól magukat a facebookon, az egyik ok pedig pont ez:
– Szeretnek őszinték lenni és kifejezni magukat, felvállalni az érzéseiket, akkor is ha éppen szomorúak
– Úgy érzik, ezt a facebookon nem tehetik meg
– Számukra nem elég pörgős, nem elég közvetlen ez a platform, mondhatni unalmas
– És főleg: nem érzik a saját közegüknek, amikor ott a tanárnéni, a nagymama, az anyuka, a nagy- (és kis)tesó, az edző, a versenybíró, a barátnő anyukája, anyuka munkatársa, és a többiek.
A facebook számukra lassan korlátozódott a Messenger használatra (amit mostmár konkrét profil létrehozása nélkül is tudnak kezelni), s a zárt, tájékoztató jellegű csoportok használatára, mint pl. az osztályközösség, edzős versenycsoport; és néhány egyéb, önmagukat kifejezni engedő tematikus, életkorlimittel használható csoportok.
De… mégis folyton a telójukat nyomkodják, akkor mit csinálnak?
Mivel igenis ennek a korosztálynak sokkal jobban feláll a szőr a hátán a képmutatástól és az állandó mosolygás elvárásától a fb-on, így megteremtették és megtalálták a saját közegüket. Ezeken csak ők lehetnek jelen, egymás között, és igényeiknek, céljaiknak, önkifejezéseiknek megfelelően “élhetnek” online életet, inspirálhatnak és gazdagodhatnak a megszólások és a feszültségek nagy részének elkerülésével.
Szóval akkor, miket is
használnak?
Ha szomorkodni támad kedvük, biztosan a tumbr a kedvenc, ha művészkedni, akkor ott a musical.ly, a pinterest és az instagram (ez utóbbit zárt profillal igyekeznek korlátozni, hogy meghatározhassák, kik a követőik és kik előtt vállalják fel személyes oldalukat).
A snapchat különleges tulajdonságaival toronymagasan vezet a közösségi appok között, de ismerik (sajnos) a tinder és a blogozós, vagy a legveszélyesebb, a név nélkül kérdezős-véleményalkotós oldalakat is, ahol sokat edződik a lelkük szerintem. Ilyen pl. az ask.fm és a most népszerű sarahah.
Na és mit kezdjen ezzel egy felnőtt? Hiszen ennek a fele kínai…
Véleményem szerint, a szülői feladatok közé immár alapból hozzátartozik az online nevelés, és figyelem.
Kiemelném, hogy a veszélyekre való felkészítésben, és a papolásban, valamint a facebook ellenőrzésében (nem kifejezetten ajánlom, más “megfigyelő, féltő-óvó” módszereket javasolnék ehelyett) ez nem merülhet ki.
Nemrégiben vendégelőadóként részt vettem egy tiniknek szóló könyv bemutatóján (Nálam, illetve itt tudod megnézni/megvásárolni), ahol egy mondatomnál kicsit (önirónikusan) felhördült a közönség.
Kifejtettem, hogy felnőttként leggyakrabban azt mondjuk:
“Ugyanmár, lehetetlen lépést tartani, hisz hetente jelennek meg új alkalmazások, a csuda se tudja ezeket követni.”
Az én válaszom pedig az, hogy dehogynem.
Igenis, ha hetente jelenik meg újdonság, akkor hetente naprakésznek kell lenni, szülőként.
Miért jó ez egy felnőttnek?
Nem elég a legújabb, legokosabb telefont a gyerkőc kezébe adni, tudni és ismerni kell az abban rejlő lehetőségeket, ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni.
A szülők, tanárok, felnőttek is fiatalabbnak, modernebbnek, “evilágibbnak” érezhetik magukat tőle, az agyi munka garantált, a figyelem és érdeklődés sokszínűvé válik.
Tapasztalat szerint, mindezek hatására a fiatalok jelenlétében a felnőttnek is nő az önbizalmuk, tudattalanul is. A tájékozottság erősíti a lelket.
És ki ne akarna erős és magabiztos lenni?
Bacsa Katie
