Ismerd meg szerzőinket - B. Habarics Kitty

1. Mikor döntötted el, hogy író leszel?

Gyermekkorom óta írok verseket, de sosem gondoltam rá, hogy ezt a pályát válasszam. Meséket a gyermekeimnek kezdtem el írni, mert nem találtam a mi szeretetnyelvünkhöz passzoló könyveket és alkotásokat. Ekkor születtek a Két nyuszi mesék, amiket a férjem is olvasott és annyira jónak találta őket, hogy minden ellenállásom ellenére eKönyvként kiadtuk őket. Összesen 21 mesém jelent meg eKönyv formájában, és sikeresek voltak, ami az elektronikus könyvpiacon igen nagy érdem, hiszen hazánkban sokkal jobban preferálják a vásárlók a nyomtatott könyveket. Én magam is így vagyok ezzel. Nem reménykedtem ekkora sikerben, de nagyon örültem neki. Én magunknak alkottam, talán ezért érződik a meséken, mennyire szeretettel íródtak. Mára már nem csupán az én gyermekeim, hanem több ezer gyermek hajtja álomra a fejét a Két nyuszi mesékkel vagy a Zugerdei mesékkel, óvodákban is előszeretettel olvassák a könyveket a kicsiknek elalvás előtt és a verseimet is szavalják évzárókon, évnyitókon, egyéb ünnepeken. Megvallom, még az első nyomtatott könyvem kiadása után is rengeteg volt bennem a kérdőjel, hogy biztosan ezt az utat járjam-e, de mivel nem én választottam, hanem az út választott engem, bízom benne, hogy szépen fogok haladni rajta.

 

2. Melyik az az alkotásod, amelyre igazán büszke vagy?

Minden versemre, ami segített az édesanyáknak a traumatizált szülésükből, koraszülésből lelkileg felépülni, vagy segítettek a mindennapokban átlendülni a nehéz pillanatokon. Részben ezek a versek segítettek hozzá a Kopp-Skrabski közönségdíj elnyeréséhez is, hiszen megszámlálhatatlanul sok édesanyának és édesapának tudtam segíteni ezekkel a gondolatokkal is. És persze minden mesémre, amit az alig beszélő gyerekek is kívülről fújnak, ezeket a szülők rendszerint elküldik nekem videókban, amiket könnyekig hatódva nézek. Összességében minden művemre büszke vagyok, ami adni tudott néhány boldog pillanatot vagy tudott segíteni. Nagyon sok ilyen van, hála az Égnek. 

 

3.  Honnan szerzed az inspirációt? Mi motivál az alkotásban?

Gyermekversek és mesék terén a gyermekeim a fő motivációk, általában azt írom meg, ami nekik tetszik vagy velünk történt meg. Az anyaversek terén pedig a saját anyaságom és a velem kapcsolatban álló szülők történetei ihletnek meg. Ők nagyon sok esetben kérik, hogy írjam meg az ő történetüket, vagy a témát, amiben ők is érintettek, mindkettőre van lehetőség, hiszen egyénre szabott verseket is írok már, ennek is nagy sikere van.  

 

4. Mi a hobbid? Mivel/ hogyan kapcsolódsz ki?

Nekem a hobbim a munkám, így amikor írok, illusztrálok, az mindig egy nagyon kellemes időtöltés. Szerencsém van ebből a szempontból, hiszen mindig örömmel tudok alkotni. 

 

5. Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?

Állatorvos szerettem volna lenni. Nyilván ez a meséimen is látszik, az állatok szeretete egész életemben elkísér, ezért a főhőseim nagyobb részben állatok. 

 

6. Kedvenc idézeted vagy könyved, amit az olvasóknak ajánlasz?

A kedvenc könyvem most egyértelműen A gyónás ideje Marton Máriától. Ezt a könyvet olvastam legutóbb és nagy hatással volt rám. Nagyon bele tudtam élni magam a történetbe.
A  kedvenc idézetem pedig József Attila, Thomas Mann üdvözléséből való. Tökéletesen leírja, miért fontos a gyermeknek az esti mese, így hangzik:

"Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél (…)”